Szalai Péter (Kaszi): Nyári eső
Nézem az esőt az ablakon át,
Nem látok utat, sem bokrot, sem fát.
Csak az eső áztatta ablakot,
Beugrik egy emlék, ami kissé már megkopott.
Egy régi nyár jutott eszembe,
Srác voltam még, egy fillér nem volt a zsebemben.
Haverokkal az utcákat jártuk,
Kinek lesz egy cigije, azt vártuk.
Jött az este, irány a buli,
Nyár volt végre, másnap nem volt suli.
Megjött mindenki, megszálltuk a várost.
Kiakasztottunk minden kocsmárost.
Pénzünk nem volt, mégis tudtunk inni.
A mai világban ezt már nehéz elhinni.
Villant az ötlet, irány a parkba,
Mint a verebek, kiültünk a padra.
Egyszer csak dörgött az ég egy nagyot.
A mosoly hamar az arcunkra fagyott.
Futottunk, ahogy bírta a lábunk,
De bármit tettünk, már bőrig áztunk.
Nem láttunk mást, csak a vízfüggönyt körülöttünk,
Még haza sem értünk, de már megfürödtünk.
Irány haza, a bandázás aznapra véget ért.
Röpke emlék, de oda nem adnám semmiért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése