Pődör György: Forróság
Már a kis veréb élete is pokol,
apró pocsolya sincs, nemhogy itató.
Szikkadt medrek kérdik, hol a tiszta tó,
ritka fuvallat poros nyelvvel lohol.
Sóhajt a szilvafa, nem gazdát okol,
bekékül korán, ami nem biztató,
remeg az árnyék, mint ócska hintaló,
s fent a maroknyi felhő is szétoszol.
Felkent időjósok ontják a mantrát.
Míg hosszan előre lapoz a naptár,
izzik a nyár, feloldozás nincsen.
Apokaliptikus lázban a világ.
Valahol utolsót sóhajt egy virág.
Talán poklát villantja már az Isten?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése