Pribék Máté: Hazug mese
Meséld el, kérlek, milyen a boldogság,
Meséld, hogy hol van az, mikor nem volt hazugság!
Meséld még, hogy merre van az ösvény s rajta a valóság,
Mesélj, miért tűnik elveszettnek ablakunkból a szabadság!
Hazudd, hogy a múlt nem is volt oly mostoha,
Hazudd, hogy a hibák, mit vétünk, nem is oly ostoba!
Hazudj, kérlek a lélekről, minek a test az otthona,
Hazudj, hogy nemcsak az életünk végén szól majd orgona!
Mesélj, kérlek a szeretetről, milyen is a valója,
Mesélj arról, hogy az álom hogyan is vált valóra!
Mesélj, kérlek, arról, hogy az élet miért csalóka,
Mesélj arról, hogy miért az idő sorsunk írója...
Hazudj a télről, hogy nem is oly rideg és nemes,
Hazudj a rétről, mi egykor zöld volt és füves!
Hazudd, hogy a rengeteg szív még nem teljesen üres,
Hogy van még, ki küzdeni tud, s lelke még tüzes!
Mesélj nekem a jövőről, szép lesz-e a világ,
Meséld el, hogy nőni fog még akkor is ezernyi virág!
Mesélj nekem az éjről, lesz-e még akkor is holdvilág,
S dalolj el egy éneket, hogy lásson még örömöt a napvilág!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése