Csécsei János: A tenyered ráncaiban
A nap megérlel Kincsem
Köztünk cikázik a gyönyör
- álmaink színeibe bújva -
élet-meleg ruhában tündököl
a hullámaira fekve érzem,
a lábad elé hullik Minden
- Igen, ez Te vagy Kincsem -
Tégy bele most engem is:
gond-ruhám adom a pornak
s leszek csupaszra tisztult szívvé,
aki a Mindenedbe olvad
Ott szelíden meglapul
szunnyadó semmivé fakul
hangtalan dobbanásnak lenni
Igen Kincsem, Szeretni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése