A lelkem darabokra hullott,
Fájdalom gyötörte a testem,
Rekkenő nyári melegben
A porban térdre estem,
Kétségbe esve kapaszkodót kerestem.
Felettem felhők szálltak,
A bánatok rám találtak.
Úgy éreztem, így élni nem tudok,
Már nem vigasztaltak többé
Az égen kigyúló fényes csillagok.
Sokáig így feküdtem csendben,
Elmerültem a végtelenben,
S imám a csillagok felé szállva
Kérte a megváltó halált,
De meghallgatásra nem talált.
És akkor váratlanul, halkan
Megeredt a nyári zápor,
Apró patakok mosták arcomat,
Könnyeim közé vízcseppek hulltak,
S a fájdalmak lassan elcsitultak.
Éreztem, hogy megtisztul a testem,
Lelkemből messze száll a bánat.
Magamhoz tértem, talpra álltam,
Visszatért belém az erő,
Életre keltett a meleg, nyári eső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése