Új dalokat hord a szél

Leleszi Balázs Károly: Új dalokat hord a szél 


Szívdobbantó ez a táj, virágok ékszerével, patakok halk 
muzsikájával. Ilyen lágyan sehol sem simogatta fejemet a nap. 
Ismeretlen földön kóboroltam letaposott életemmel, 
szörnyű emlék gyötört s meg akartam halni. 
Kezemet ökölbe szorítottam és néztem a fehérre meszelt házakat, 
hallgattam a juhász szerelmes énekét, a fiatal földművesét 
és tudtam, én nem tudok mást, csak jajgatni. 
Irigyeltem a pillangókat, mily biztosan haladnak a szelek hullámain 
és rájöttem, itt nincsen tragédia, csak boldog emberek vannak, 
akik hisznek az életben, 
kitárják egymásnak szívüket 
és évről évre szaporodnak. 
Igen, ez lehet hát az Ígéret földje! 
Ó, miért is feküdtem le az imént a fűbe? Futok feléjük és énekelek.