Őszi vers

Fetykó Judit: Őszi vers 


Nézd, itt felettünk a lombokon 
az ősz festi át a színeket, 
ujja megérinti homlokom', 
s a nyár távolodva integet. 
Lomb kereng, ökörnyál ellebeg, 
a dél még meleg, s már az este 
enyhe egyre fogy, s dideregve 
- keresve kardigánt, kabátot - 
járunk kint, hogy az éji világot 
lássuk, az éjszakai eget, 
hol az Orion fénye megjelent. 
A lomb oly tarka, egyszerre méz- 
sárga meg barna, s hunyja szemét 
a nyár, s rőt lombjain át az ősz 
ígérget - mint csalfa szeretők - 
hű szerelmet, szép házasságot, 
bár már viszi a lomb-kabátot, 
s a télnek hódol, már szerelmét 
télnek ígéri: a nyár emlék... 
Látod? Felettünk a lombokon 
az ősz festi át a színeket, 
hűse megérinti homlokom', 
s a nyár távolodva integet..