Csodálatos ősz

Geisz László: Csodálatos ősz 


Csodálatos őszi kora este, 
ezer színben pompázik a táj. 
Az ég alján a Nap fáradt teste, 
fejét lehajtva, 
pihenne már. 

Őszi szellő suhan át a téren, 
meglebbentve fák rőt levelét, 
és az egyre halványuló fényben, 
dallamát zengi, 
erdő és rét. 

Lábam alatt lyukas dió roppan, 
enyhe szellő ringatja a fát. 
Árokszélen vadgesztenye koppan, 
levetni készül, 
tüskeruhát. 

Nap sugarát szűk marokkal mérik, 
harang kondul a domb tetején. 
Őszi lankán édes szőlő érik, 
nem éhezik már, 
a seregély. 

Őszi égen felgyúlnak a fények, 
levelet már nem kerget a szél. 
Éjféltájban elhalkul az élet, 
és a természet, 
pihenni tér.