Halloween receptek

Halloween receptek 

Banánszellemek 

hozzávalók / 4 adag: 
2 közepes db banán 
5 g étcsokoládé (lencse) 

elkészítés: 
A banánokat megpucoljuk és félbevágjuk. 
Csokiból érdemes kis csokipasztillákat venni - ha nincs, olvasszuk meg a csokit, és cseppentsük egy porcelántányérra, és várjuk meg, míg megszilárdul. 
A cseppeket szúrjuk bele a banánba, hogy szellemarcokat formázzon. 
Ha van pálcikánk, húzzuk fel rá, ha nem, akkor csak ültessük tányérra őket.

Boszorkány ujjak 

hozzávalók / 8 adag: 
25 dkg finomliszt 
15 dkg vaj 
20 dkg mandula (darált) 
10 dkg cukor 
2 db tojás 
5 dkg mandula (35-40 db egész) 
1 dkg csokoládé (olvasztott) 

elkészítés: 
A lisztet, a vajat, a darált mandulát, a cukrot, és a tojásokat összegyúrjuk. 
A tésztából ujjnyi vastag, kb. 10 centis rudakat sodrunk. 
A rudak közepére bütyköket formázunk, ujj formájúra alakítjuk, és késsel barázdákat húzunk rájuk. Az ujjak végére egész mandulaszeleteket nyomkodunk. 
Az ujjakat előmelegített sütőben megsütjük. 
A mandulaszemeket sütés után olvasztott csokival lekenjük.

Mi kell

Seres László: Mi kell 


Egy gondolat kell - közénk feszülő hídnak 
Egy hang - félrevert harangba vészjeleknek 
Egy szó - mit gyermekeink fejfánkra írnak 
Egy mondat - vallomásra, hogy tudd, szeretlek 

Egy hitvallás kell - hogy keresztre feszítsen 
Egy biztatás - ha csüggedsz, s porba hull a test 
Egy intés - hogy pokolból mennybe repítsen 
Egy támasz - viharban, hogy mindent újra kezdj 

Egy mosoly kell - mit napszülte létünk fakaszt 
Egy könnycsepp - ha a sors keserízzel gyászt hoz 
Egy lépés - hogy földön járj, ha szállni akarsz 
Egy kézfogás - ha megérkezünk egymáshoz 

Egy érintés kell - hogy vérünk újra gyúljon 
Egy simogatás - vágytól sebzett ujjaknak 
Egy ölelés - hogy ég, s föld lángba boruljon 
Egy szerelem - mindennap, hogy belehaljak. 

A tökéletes feleség

Heltai Jenő: A tökéletes feleség 


Fején kétméteres kalap 
sok-sok hamis fürt az alatt 
fülébe rengeteg buton. 
Végig a József-körúton 
kacéran, tetszelegve lép 
a tökéletes feleség. 

Minden szezonban tíz ruha 
csipke, selyem, bársony, puha 
másfél tucat finom cipő 
és ing, harisnya, - szédítő. 
Mivelhogy dísztárgy, nem cseléd 
a tökéletes feleség. 

A gyerekét bonne neveli 
ő zsúrgondokkal van teli. 
Öt órakor, hacsak lehet 
teázni Gerbeaud-hoz siet 
ott ül, egy sorba vele még 
húsz tökéletes feleség. 

A kedves férje ezalatt 
úgy fárad, izzad, mint a vad 
a sok adósság kergeti 
s belőle lassan kiszedi 
a szívet, májat és vesét 
a tökéletes feleség. 

Viszont ha csókolózni kell 
férjét akkor sem hagyja el 
mert csókot mindig szívből ád 
így boldogítja az urát 
és mind a három kedvesét 
a tökéletes feleség. 

A nő

Weöres Sándor: A nő 

A nő: tetőtől talpig élet. 
A férfi: nagyképű kísértet. 

A nőé: mind, mely élő és halott, 
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; 
a férfié; minderről egy csomó 
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. 

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga - 
a világot dolgokká széthabarja 
s míg zúg körötte az egy-örök áram, 
cimkék között jár, mint egy patikában. 
Hiában száll be földet és eget, 
mindég semmiségen át üget, 
mert hol egység van, részeket teremt, 
és névvel illeti a végtelent. 
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér, 
alkot s rombol, de igazán nem él 
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik - 
ha nők szeméből rá élet sugárzik. 

A nő: mindennel pajtás, elven 
csak az aprózó észnek idegen. 
A tétlen vizsgálótól összefagy; 
mozogj és mozgasd s már királya vagy: 
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő, 
oly férfit vár, kitől mozgásba jő. 
Alakja, bőre hívást énekel, 
minden hajlása életet lehel, 
mint menny a záport, bőven osztogatva; 
de hogyha bárki kétkedően fogadja, 
tovább-libeg s a legény vérig-sértve 
letottyan cimkéinek bűvkörébe. 
Valóság, eszme, álom és mese 
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse; 
mindent, mit párja bölcsességbe ránt, 
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát. 
A világot, mely észnek idegenség, 
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla; 
és végső, királynői díszruhája 
a meztelenség. 

Színes álmok

Színes álmok 


" A színes álmok gyakran hazudnak. 
S kik hisznek benne fájón csalódnak. 
Jegyezd meg jól, s ne akarj sokat. 
Elégedj meg azzal, amit az élet ad. 

Valaki könnyen eléri azt akit szeret! 
Valaki sír szenved míg övé nem lehet! 
Valaki könnyen tud szeretni. 
S valaki meghal, mert nagyon tud szeretni! 

Titkold el szíved szenvedését. 
Ne halld a sors gúnyos nevetését! 
Sírni lehet, de nem érdemes. 
Szíved bárhogy fáj, csak nevess! 
Csak gondolj rám és szeress!" 

Mindenki keres valakit

Amikor mennél ...

Amikor mennél, állj meg egy pillanatra, 

emlékezz az együtt töltött szép napokra! 

Amikor haragszol rám, bocsáss meg gyorsan, 

hiszen a szívünk hevesen és együtt dobban! 

Amikor sírnál, mert kínoz az élet, 

siess hozzám, hogy menedéket kérhess! 

Amikor szíved lángja pislákolva ég, 

ne feledd, hogy a múlt már csak emlék! 

Amikor kételkedsz eszed súgásában, 

ne kételkedj lelked, szíved igazában! 

Amikor tudod, hogy akarsz engem, 

ölelj, csókolj, szeress , legyél kincsem!

Férfiszemmel

Hegyi László - Férfiszemmel 

Élettapasztalatom mondatja velem 
azt, hogy semmi sem oly szép, mint a szerelem. 
Nem újdonság, tudom, sok százféle módon 
elmondták már - ám e dolog mégsem ódon. 

Talán nem árt azt megértetni veled még, 
hogy az ártatlanság nem érintetlenség. 
Irodalmi példa kapásból vagy hat van, 
s arra is, hogy a szűz sem mindig ártatlan. 

Bizonyosan tudom, tévedés ne essék, 
nem csalni valakit, nem mindig tisztesség. 
s nem az a hűség, ha a nyakadra másznak, 
lehet az vakítás, vagy egérút másnak! 

Ha ilyenkor hiszel - később látod, rossz volt 
a látszatra adni, és majd lesz egy "koszfolt" 
életeden, mivel ábrándjaid nője 
lélekben másnak volt titkos szeretője. 

Hiába meséli, hogy szerelme oly nagy, 
ha magadban érzed, hogy hézagpótló vagy. 
Hát ilyenkor fogjál kalapot és pálcát, 
és ha lehet, gyorsan más vágányra válts át! 

Óvakodj, ha a szó takar, mint a kabát, 
ha ködösít a nő, s mentegeti magát. 
Óvakodj, ha dolgát eltagadja rendre, 
tisztázatlan múlttal nincs mód szerelemre. 

Az viszont jó dolog - s igazán hasson rád, 
ha feltétel nélkül ragaszkodik hozzád. 
Ha kitárja múltját, biztos lehetsz benne, 
hogy őszintén vágyik a te szerelmedre. 

Ne zavarjon az, hogy egykor más ölelte, 
az ilyen nő érték - hófehér a lelke! 
Jó lesz, ha meghallod, s megjegyzed magadnak, 
csak az a szeplős múlt, amit letagadnak. 

Nem vagyok én persze sem tévedhetetlen, 
sem nagyokos - ezért ne példálózz velem. 
Csak elmondtam neked úgy, ahogyan látom, 
ne csodáld, ha itt-ott tévednék, barátom. 

A nő nagy talány volt egész életemben, 
titok - s jó néhányszor bíz` meglepett engem. 
Nekem a nő ma is jelenség, kis csoda! 
Csak szeretni tudtam - kiismerni soha! 

Ezer alakba rejtőzhetsz

Goethe: Ezer alakba rejtőzhetsz 

Ezer alakba rejtőzhetsz előttem, 
Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy; 
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten, 
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy. 

A karcsu ciprus ifju erejében, 
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy; 
a folyam zsongó hullámtengerében, 
Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy. 

Ha a szökellő vízsugár kibomlik, 
Csupa-Játék, nekem az is te vagy; 
a felhőben, amely épülve omlik, 
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy. 

Rét szőnyegében ragyogó virágok: 
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy: 
hol ezerkarú repkényt kúszni látok, 
ó Csupa-Ölelés, ott is te vagy. 

Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre, 
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy; 
a tiszta ég szent legét belehelve, 
Csupa-Szív-Üdve, italom te vagy. 

Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem, 
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy; 
és mikor Allah száz nevét idézem, 
minden nevének visszhangja te vagy. 

(Szabó Lőrinc fordítása) 

Jó éjszakát

Urbán Tünde: Jó éjszakát 


Az éjjel fekete paplant borított a tájra, 
A Hold az első csillag kacsintását várja, 
Az égbolt láthatatlan felhőajtaját kitárja, 
Egy szerelmes forró csókot lehel a szájra. 

Odakint csak a csend ordít néma hangján, 
Mindenki álmokat szuszog puha ágyán, 
Kényelmesen fekszik a fáradt Nap a hátán, 
Repülve alszik el az angyal, a szárnyán. 

Csukódik szemem, mint ajtó mit zárnak, 
Rám is a titokzatos álmok ösvényei várnak, 
Lehunyom szemem, mégis téged látlak, 
Aludnom kellene már, hisz vége van a mának. 

Bocsánat szeretlek

Horváth Varga Sándor: Bocsánat szeretlek 


Elnézést azoktól, akiknek vétettem 
Nem ellened, hanem érted tettem 
Szerettem volna segíteni néked, 
Gondolom indokom megérted 
Ártottam. Pedig a szándékom jó volt 
Mégis mindenki csak korholt, 
Szeretek mindenkit, kicsit és felnőttet 
Hibámmá az nőtt hogy imádom őket. 
Akartam neves könnyed ne csorogjon 
Boldogság csillaga kötényedbe, hulljon 
Félre értett szándék ez oka mindennek 
HIBÁM ennyi volt csak bocsánat, szeretlek! 

Ha jönnél felém

Juhász Magda: Ha jönnél felém 


Ha jönnél felém, mint enyhe szellő 
és simogatnád az arcomat, 
megérteném te félve jövő, 
a benned dúló harcokat. 

S ha jönnél felém mogorva széllel, 
és cibálnád bőszen hajamat, 
rád nevetnék én mit sem sejtőn, 
feléd nyújtva az ajkamat. 

És jöhetnél felém vad viharral, 
mint őrjöngő, jeges fergeteg, 
két kezed szelíden lefognám, 
eléd borulva, reszketeg. 

Mert nincs oly álca, mi elválaszthat 
egymástól, szerető szíveket, 
mit belül hordunk, az számit csak, 
nem rejtheti el fergeteg.

Én nem bánnám ..

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem. 
De hogy minden nap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. 

Lázár Ervin

Csodálatos ősz

Geisz László: Csodálatos ősz 


Csodálatos őszi kora este, 
ezer színben pompázik a táj. 
Az ég alján a Nap fáradt teste, 
fejét lehajtva, 
pihenne már. 

Őszi szellő suhan át a téren, 
meglebbentve fák rőt levelét, 
és az egyre halványuló fényben, 
dallamát zengi, 
erdő és rét. 

Lábam alatt lyukas dió roppan, 
enyhe szellő ringatja a fát. 
Árokszélen vadgesztenye koppan, 
levetni készül, 
tüskeruhát. 

Nap sugarát szűk marokkal mérik, 
harang kondul a domb tetején. 
Őszi lankán édes szőlő érik, 
nem éhezik már, 
a seregély. 

Őszi égen felgyúlnak a fények, 
levelet már nem kerget a szél. 
Éjféltájban elhalkul az élet, 
és a természet, 
pihenni tér.

Köszönöm

Hatos Márta: Köszönöm 

Perceim áradók 
és fénylők, mint a víz; 
elfogadom a jót, 
vele a rosszat is. 

Megköszönöm a vad 
hajnalt, a lágy delet, 
Megköszönöm a szád, 
s két tündöklő szemed. 

Mindig csak így legyen, 
hintsék be csókjaid 
megszegett életem 
elfolyó napjait. 

A teled telem, 
a nyarad nyaram 
és boldog leszek, 
ha mindig így marad. 

Mosolyod sugarát 
ha már nem ihatom, 
találjak újra Rád, 
egy másik csillagon. 

Mindig ...

Juhász Gyula: Mindig ... 


Mindig reménytelen volt a szerelmem, 
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek, 
Mindig csillaghonvágy égett szívemben, 
Mindig hűtlen voltam, mindig beteg, 
Mindig kellettek eléretlen rózsák, 
Örök talányok, édes szomorúság. 

Mindig nevettek, akiket szerettem, 
Mindig nevettem, aki szeretett, 
Mindig csak vágytam és sohase mertem, 
Mindig csak vártam én az életet, 
Az élet elment, én is tovább mentem, 
Mindig daloltam és mindig feledtem. 

Órák

Nem érhet kétségbeesés ...

Ne sírj, ha valaki nem szeret ...

Őrülten szeretlek

Csaby és Mary - Őrülten szeretlek 

Örülten szeretlek én téged 

Nem tudok élni nélküled 

Nem tudom mit hoz még a holnap 

Tudom hogy vársz és én is várlak 

El sem hiszem hogy engem szeretsz 

Nemtudok élni nélküled 

A szíved dobbanását hallom 

Tudom, hogy vársz szeress nagyon 

REFRÉN: 

Leszállt a csendes éj s én rólad álmodom, 

Nem tudok élni nélküled 

Ha nem vagy itt velem csak újra várhatom 

Mikor látom újra két szemed 

Csak mond el bánatod én hallgatom 

Ne szégyeld a könnyet az arcodon 

A szíved dobbanását hallom 

Tudom hogy vársz szeress nagyon 

REFRÉN: 2x 

Leszállt a csendes éj s én rólad álmodom, 

Nem tudok élni nélküled 

Ha nem vagy itt velem csak újra várhatom 

Mikor látom újra két szemed 

Őrülten szeretlek én téged 

Nem tudok élni nélküled 

Nem tudom mit hoz még a holnap 

Tudom hogy vársz szeress nagyon 

Nem tudom mit hoz még a holnap 

Tudom hogy vársz SZERESS NAGYON 

NAGYOOOON

Holdfény

Brinkusz Gábor: Holdfény 


Ma én leszek a holdfény, 
S belopódzom az ablakon át, 
Mint aki hosszú útról hazatér, 
Oda bújok Hozzád. 

Messzi fehér csillagoktól 
Éjszaki fényt hozok Neked, 
Smaragdszemű angyaloktól 
Csillogó könnycseppeket. 

Aranyszínű virágporral 
Csillagot festek két szemedre, 
Mintha pillantásod csillogása 
Napvilágnak fénye lenne. 

Majd két kezemmel betakarlak, 
S hangtalan érintésem megtöri a csendet, 
Ha sírsz, én könnyeimmel vigasztallak, 
S akár a holdfény, felolvadok Benned. 

Csak szerelmem marad

Komáromi János: Csak szerelmem marad 


lesz majd idő 
hogy fáradt lépteim 
hozzád vezetik ismét 
nappalok csengőn tiszta 
álmai 

előtted állok majd 
fejem lehajtom 
és a földre hullanak 
az elszaladt idő 
könnyei 

szavad hajamhoz ér 
bőrömet simítja tekinteted 
én csak állok csendben 
köszönni sem tudok 
Neked 

magam mögött hagyom 
minden büszkeségem 
amit magadtól adsz nekem 
már csak annyit és azt 
kérem 

és várok ha kell 
végtelen évek nem érintenek 
várok, amíg csak élek 
amíg az ég elborul és a föld végül 
eltemet 

A szerelem ...

Parujr Szevak: A szerelem 


utadba jön - nem is kerested. 
útjára megy - hiába nem ereszted. 
mindegy - csak tűrd szótlan panasszal! 
mindegy - üvölts, ha az vigasztal! 
mindegy - harapd némán a nyelved! 
mindegy - párnád ököllel verjed, 
vagy görcsösen szorítsd a szádra! 
hiszel? - most istent káromolhatsz! 
hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz! 
legyintenél - az is hiába, 
s hiába vágyol a halálra. 
hát élj, s tanuld meg elfogadni, 
hogy nem tud ennél többet adni. 

Fájdalom - könnyek

Farkas István: Fájdalom - könnyek 


Azok a könnyek, mik nem fértek szívembe, 
már legördültek szomorú arcomon. 
Most befelé sírok, önmagamba zárom 
mérhetetlen fájdalmam, kívül nem látszik. 

Fáj, hogy csókod, ölelésed nélkül 
kellett eljönnöm túl korán Tőled. 
Tudom, Neked is éppen ilyen rossz, 
kegyetlen vihar tépi most drága szíved. 

Bocsásd meg nekem, Édes, hogy így 
történt, ne haragudj rám, amiért 
ilyen szörnyű szenvedést okoztam! 
S mert kettőnknek fáj, nagyobb a fájdalom. 

Fájdalom-könnyek szorítják torkom, 
nehezen jön a szó most belőlem. 
Te tudod, hogy nagyon szeretlek, 
nem tudom, meddig még és miért. 

De már nem keresem erre a választ, 
mert nem fontos, csak az, hogy 
szemed sugara mindig kísérjen, 
bárhol is vagyok, hogy ölelj át, 

mikor kettesben maradunk végre, 
hogy csókod ízét érezhesse szám, 
hajadba temethessem az arcom, 
s kedves tenyeredbe csókolhassak. 

Nem hagytalak el, s Te nem vesztettél 
el engem, mert Nélküled csak egy 
robot vagyok, aki megy, mert muszáj, 
de ha Veled van, benne érző szív dobog. 

Őszi vers

Fetykó Judit: Őszi vers 


Nézd, itt felettünk a lombokon 
az ősz festi át a színeket, 
ujja megérinti homlokom', 
s a nyár távolodva integet. 
Lomb kereng, ökörnyál ellebeg, 
a dél még meleg, s már az este 
enyhe egyre fogy, s dideregve 
- keresve kardigánt, kabátot - 
járunk kint, hogy az éji világot 
lássuk, az éjszakai eget, 
hol az Orion fénye megjelent. 
A lomb oly tarka, egyszerre méz- 
sárga meg barna, s hunyja szemét 
a nyár, s rőt lombjain át az ősz 
ígérget - mint csalfa szeretők - 
hű szerelmet, szép házasságot, 
bár már viszi a lomb-kabátot, 
s a télnek hódol, már szerelmét 
télnek ígéri: a nyár emlék... 
Látod? Felettünk a lombokon 
az ősz festi át a színeket, 
hűse megérinti homlokom', 
s a nyár távolodva integet.. 

Kellemes szép estét

Mit jelent szeretni ...

Új dalokat hord a szél

Leleszi Balázs Károly: Új dalokat hord a szél 


Szívdobbantó ez a táj, virágok ékszerével, patakok halk 
muzsikájával. Ilyen lágyan sehol sem simogatta fejemet a nap. 
Ismeretlen földön kóboroltam letaposott életemmel, 
szörnyű emlék gyötört s meg akartam halni. 
Kezemet ökölbe szorítottam és néztem a fehérre meszelt házakat, 
hallgattam a juhász szerelmes énekét, a fiatal földművesét 
és tudtam, én nem tudok mást, csak jajgatni. 
Irigyeltem a pillangókat, mily biztosan haladnak a szelek hullámain 
és rájöttem, itt nincsen tragédia, csak boldog emberek vannak, 
akik hisznek az életben, 
kitárják egymásnak szívüket 
és évről évre szaporodnak. 
Igen, ez lehet hát az Ígéret földje! 
Ó, miért is feküdtem le az imént a fűbe? Futok feléjük és énekelek. 

Búcsú ...

Egri Szilvia: Búcsú ... 


Minket hallgat a csend, 

... 

Arcomat a fénybe tartom, 
De többé fel nem ismered 
Azt, akivé temiattad váltam, 
Azt az ismerős idegent, 
Keresem én is veled mindazt, 
Amit teremtettél bennem 
- Egy új világ született meg, 
Mikor engedtél önmagamnak lennem. 

Szemedbe merítem tekintetem, 
Pillantásod őszinte, tiszta, 
Titkaimat így rejtem el, 
Míg könnyeimet bőröm issza. 

... 

Te léteddel is segítettél élni. 
Addig, amíg közelséged védett, 
Elfeledtem régen, hogyan is kell félni. 

Ó, hogy vigyáz arra ez az élet, 
Mindent a boldogok meg ne kapjanak! 
Széthullott világom romjain hallgatok, 
Semmivé lettem, árnyam sem maradt. 

... 

Szétszóródom lassan a szélben... 

(részlet) 

Legyen erőd ...

Susan Polis Schutz: Legyen erőd ... 


Benned lakik az erő, 
mellyel mindent kívánságaid szerint formálhatsz az életben 

Ez itt a te életed 
Legyen erőd 
és döntsd el, mit akarsz tenni 
s tedd jól 
Legyen erőd 
szeretni mit szeretni akarsz 
s szeresd őszinte szívvel 
Legyen erőd 
sétálni a fák közt 
s részévé válni az anyatermészetnek 
Legyen erőd 
életed irányításához 
Nem teheti meg senki helyetted 
Ennél kevesebbel ne érd be 
Megérdemled, hogy a legjobbat kapd 
Legyen erőd 
s tedd életed 
egészségessé 
izgalmassá 
értékessé 
és nagyon boldoggá. 

A Csend Szava

Szűcs Imre - A Csend Szava 


Rohanó képzeletem hozzád siet... 
Érzem lényed ragyogó fényét... 
Karjaidba simulok... Szerelmes álomba ringatnak... Vágyom ajkad édes ízére, mely múlhatatlan szomjam csillapítja... 
Ölelésedre, szívem boldog táncba kezd... 
Megpróbál kitörni ,,börtönéből"... Elhagyni vágytól reszkető testemet... Ő a tiéd, és ezt jól tudja... 
Hozzád vágyik... 
Lélek, a lélekkel, ,,násztáncot" jár... Ők már tudják, az érzések hallhatatlanok... 
Lelkünk, mint két tündöklő csillag... Örökre egymásra ragyog... 
Elveszünk egymásban... 
A szerelem csodás varázsában...