Tudod arra gondoltam ...

Tudod arra gondoltam,
aki megérkezik,
az valaha elindult,
valamikor eldöntötte,
azon az úton indul el,
ahol már az elején tudta,
vannak veszélyes szakaszai,
viharos felhők is sorakoznak,
ahol még lehetett volna
nem azon az úton indulni,
más, barátságosabb utat választani,
lehet, hogy kevésbé izgalmasat,
talán mindenkinek a fejében
felvillan,
ha csak egy pillanatra is,
rossz ez az út,
veszélyes ezen menni,
jobb lenne másikon indulni,
később, jobb időben,
de aztán valamiért mégis,
nem is olyan rossz ez az út,
sokan mentek már erre,
de ki tudja, hova érkeztek,
talán csak vészmadár volt
a lebeszélő gondolat,
egész szép a táj,
nem is olyan rossz,
csak azok a fránya felhők
ne kísérnének folyton utamon,
lehet,
hogy mégis vissza kéne fordulni,
de már rég volt az indulás,
már azt is elfelejti az ember,
egyszer régen
ő indult el ezen az úton,
nem csak hirtelen itt termett,
mikor leszakad az ég,
fákat csavar az orkán,
akkor szidja a gonosz világot,
és már a belső hang is hallgat,
talán ő is feladta,
nem figyelmeztet,
magad indultál,
magadnak kell visszatérned,
az út visszafelé pokol,
de talán szép lesz a megérkezés.