A felhő fölött mindig kék az ég

Generál: A felhők felett mindig kék az ég 

Ha mosoly helyett vendéged egy könnyes pillanat, 
Elhagytak a jó barátaid. 
Legyints egyet, ne gondold, hogy mindig így marad, 
A derűs ég majd újból rád tekint. 

Ha lábad elé halott fákról hull a rőt avar, 
S megborzongat a hűvös őszi szél. 
Legyints egyet, a tavasz úgyis visszajön hamar, 
Addig, míg az emlék benned él. 

A felhő fölött mindig kék az ég, kék az ég. 
Menj el egyedül arra, s láthatod, láthatod. 
A felhők fölött mindig kék az ég, 
Messze űzi minden bánatod. 

A felhők fölött mindig kék az ég, 
Menj el egyedül arra, s láthatod. 
A felhők fölött mindig kék az ég, 
Messze űzi minden bánatod. 

Ha éjszakánként felriadsz, és csendesen bámulod, 
Falak mentén megnőtt árnyakat. 
A kedvesedre ne gondolj, ki hűtlenül elhagyott, 
Keress inkább újabb álmokat. 

A felhő fölött mindig kék az ég, kék az ég. 
Menj el egyedül arra, s láthatod, láthatod. 
A felhők fölött mindig kék az ég, 
Messze űzi minden bánatod. 

A felhők fölött mindig kék az ég, kék . 
Menj el egyedül arra, s láthatod, láthatod. 
A felhők fölött mindig kék az ég, 
Messze űzi minden bánatod. 
A felhők fölött mindig kék az ég. 
Felhők fölött mindig kék az ég. 
A felhők fölött mindig kék az ég. 
A felhők fölött kék az ég. Felhők fölött kék az ég, kék...