Az út örökké megy tovább

Az út örökké megy tovább 

Az út örökké megy tovább, 
szirtek fölött és fák alatt, 
nap nem járta barlangon át, 
fürge folyó mentén halad, 
halad havon, mit tél szitált, 
virágok közt a nyári réten, 
pázsiton át és kövön át, 
holdsütötte hegyek tövében. 

Az út örökre megy tovább, 
felhők alatt és hold alatt, 
de bármilyen messze tért, a láb 
végül hazafelé halad. 
S a szem mely lángot és csatát 
látott kőtermek mélyiben, 
a régi ismert mezőkön át 
füvön, fán, dombon elpihen.