2015. július 6., hétfő

Ne vádolj ...


Ne vádolj ... 


Suhogó szél lengett lobogó hajamon, 
Fölemelt homlokkal hogy elibéd jöttem 
És mondtam: szeretlek büszkén, szabadon, 
Nem buta gondoktól földre nyügözötten. 

Halavány, szabályos kis szeretkezők 
Irigyen, sápadtan bújtak meg előttem. 
Hangom a szelek is szárnyukra vevék: 
Te akartad: jöjjek. Te akartad: jöttem. 

S ahogy feléd nyult már karom, az ölelő, 
Fehérült arcodon a vágyak rózsája 
S szemedből nagybúsan könny szökött elő. 
Leborult a lelkem imazsámolyára: 

Fakadt a szivünkben édes vágy ezernyi - 
S babonás, bús imák rontottak nekünk. 
Nem merünk szeretni, zokogni, szenvedni... 
Bocsáss meg nem, nem vétkezünk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeptember

Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...