Éji zene

Éji zene 

Este jön, a napkorongja lemenőben van már, 
Nem énekel, elcsitult a nagy fán a kismadár, 
Nyugovóra tér most fáradt földtekénk, 
Az öreg Bagoly úr huhogja éjnek énekét. 

Éjszaka közeleg, a Göncölszekér szikrákat vet az ég porán, 
S néha egy hullócsillag, ha eltéved aranycsíkot húz az éj útján. 
Apró csillagocskák eljárják édes táncukat, 
S a bágyadt, öreg fűzfának hintik újra az álmokat. 

Tücsökkoma ciripel az éj zenéje száll, 
Hegedűjét húzza-vonja! Talán a karmesterre vár? 
Az éjszaka Ura fekete köntösével takarja a földet, 
Udvara betölti a csodás kékes eget. 

Hold az ég pásztora terelgeti nyáját, 
Ha itt a reggel, már hiába keresi elveszett barikáját. 
Mert ha jő a reggel eltűnik a kékség, 
Kialszik a holdfény, elvész a sötétség. 

Aprócska csillagocskák édesen alszanak, elfáradtak már, 
Vadgalamb turbékol, a fény zenéje száll. 
Aludj hát te csodás éj, pihenj kérlek sokat, 
Hisz pár óra csak, s én újra csodálhatom gyönyörű arcodat!