Nincs több álom

Piramis - Nincs több álom 

Látod, hogy elfáradtam, ne kezdd elölről! 
Amit adhatsz, megadtad már, jobb, ha felöltözöl. 
Semmit nem hagysz itt nálam, és semmit sem viszel el, 
Ahhoz már túl kemény és túl hideg a szívem. 

Ó, nem, nem, nem, ne kérdezz, sose csapd be önmagad! 
Az öledben boldog voltam, de ez csak egy pillanat. 
Ennél már többre vágyom, önmagam megtalálnom, 
Azt, akit szétosztogattam, amikor még hittem, hogy így a jó. 

Repültem, zuhantam, ezzel sem törődöm, 
Egyedül állok, két lábbal a földön. 
Én már csak azt várom, aki emberként szeret, 
Nincs többé álom, s nincs több kifosztott képzelet. 

Menj el, de ne búcsúzz! A búcsúzást gyűlölöm. 
Velem leszel addig, amíg illatod itt van a bőrömön. 
Mást úgysem hagysz itt nálam és mást te sem viszel el, 
Csak egy mohó érintést a szikrázó testeden. 

Ó, nem, nem, nem, ne kérdezz, tudom, hogy mit remélsz. 
Az előbb a vágy volt erős, de most a józan ész. 
Egy percig boldog voltam szorító karjaidban, 
De már rég megtanultam: egy ölelés a holnaphoz kevés.