Félelem ...

Félelem ... 


Soha ne felejtsd el a szót, 
Amit búcsúzáskor mondtam. 
Örökké érezd ajkaim érintését, 
Mit utoljára neked adtam. 

Kérlek, tedd meg ezt értem, 
Ne legyek múló emlék! 
Én nem ezt érdemlem... 
Még te mondtad nemrég. 

Hogyan múlhatott el az, 
Mi bennem még ég? 
Miképp nyújthattál vigaszt, 
Ha soha nem szerettél? 

Ez butaság, síró beszéd! 
Békíteném magam hazugsággal, 
Hiszen tudom, hogy szerettél 
Égő, vad bujasággal. 

De menekültél a félelemtől. 
Megijedtél a szerelemtől, 
A félelem rabja lettél, 
Mert így még soha nem szerettél.