Egy szál rózsa

Turza Sándor: Egy szál rózsa 

Számtalan szirma mind egy levél, 
minden levél érzésről beszél. 
Minden érzés egy lélekből fakad, 
várakozó álom a rózsaszirmok alatt. 
Felkel reggelenként a nap, 
a rózsa ágán új bimbók hajtanak. 
Csatát vív bennük a lélek, 
ha tehetnék fél feslésben maradnának, 
lennének mindig szépek, 
ám harmat jő, az öreg tőke inni kap, 
nap arcú lesz a rózsa néhány 
röpke óra alatt. 
Szavakat rejt minden levél alatt, 
sokszor könnyezik, mert tudja, 
földre hullanak. 
Évek telnek, talán szépek, 
szőnyeget terítenek magukkal a szélnek. 
Megcsípi a dér a leveleket, 
ám az ágak már akkor bimbót rejtenek. 
Sóhajtva, csendben egy vágyra várnak, 
simító kezét egy léleksugárnak. 
Az érzés táplálkozni kezd 
a rég elhullatott szavakból, 
csók, érintés, ölelés lesz a gondolatból.