Várlak

Bartalis János: Várlak 


Éjfél van és én még nem alszom. 
Hallgatom a csendes éjjeli zajt. 
A mezőn piheg. 
Fáradt csillagok bóbiskolnak. 
A hold lezuhant kertek mögé. 
Várlak, hogy jöjj. 
Várlak, hogy egyszer besuhanj. 
Hold – lábaid nesztelen röptét lesem 
a bokorközön. 
Szellő lengésed fehér szárnyalását. 
Várlak, hogy itt légy, 
hogy eljöjj és megörvendeztess. 
Várom a lombzajt. 
Várom a harmatcseppek 
piciny csengetését. 
Várom az apró füvek suttogását. 
Várlak téged!... 
...Szívem ős mélydobbanását 
várom a csendes éjben.