Szived csókjain

Szabó Zsolt : Szived csókjain 


A vakon lépkedő jövő 
álmos szemeit dörzsölő 
alkonyat 

éji csendjében selymesen 
megsimítom, szép kedvesem, 
arcodat, 

s érzem, melenget mosolyod, 
édes illatát locsolod 
testednek 

ajkamra, s nyíl’ a szó-bibe, 
szívedbe súgom, mennyire 
szeretlek, 

s hallom, mint bensőnkben a lant 
zsongó húrjain megfogant 
érzelem, 

a szerelem lágy, szirénes 
hangja feléd száll, szól: édes, 
légy velem; 

s míg ajkaink összeforrnak 
egy sötét, kiégett kornak 
romjain, 

csillogó szemem mezsgyét mos 
szerelmes szíved mámoros 
csókjain.