A tavaszi sugár

Tóth Árpád: A tavaszi sugár 


A tavaszi sugár aranyburokba fonta 
A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető 
Selyemgubóiból zománcos fényű pompa, 
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő. 

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén, 
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak 
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén, 
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad. 

Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal, 
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott, 
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal, 
Eltünt. Szívem zenélt. Merengve álltam ott...