A szerelmes szemek

Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes szemek 


Ah, ne vesd rám két villám szemedet 
Oly hasgató tekíntéssel: 
Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet 
Vádolni a sebhetéssel. 

Nem érzed-é, miként zsibong a vak 
Ámor rajja szemed körül? 
Ki mérget mézel, ki bilincset rak, 
Fáklyát gyújt, nyilat köszörül. 

Én látom azt! - Szácskád rózsájában 
Látok még egy nagy táborral: 
Lelkemet gyomrozzák, s ő hiában 
Küszködik annyi Ámorral! 

Kettő pillantásodnak szárnyain 
Repűle szívem várába: 
Már most dombol leomlott hantjain, 
Hallod? mint dobog a lába!