Vágyakozva

Tóth Árpád: Vágyakozva 


Szeretnék átölelni ma egy embert, 
Ki olyan árva s vágyak özvegye, 
Mint jómagam, s kit a tavasz szíven vert, 
S kondor haján kopog az ősz jege, 
Kinek ha volt is pirosbetűs napja, 
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors, 
Vén bánatok fia és újak apja, 
Csöndes tűnődés lankadt léptű papja, 
Örülni lassú, és csüggedni gyors; 
Kit nemessé emelt a föld porából 
Sok ritka szenvedés, de nem kevély 
Kitűnni a törpék sekély sorából, 
És címere egy hervadt falevél, 
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza, 
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...