Aztán

Váci Mihály: Aztán 


Emlékszel? Aztán milyen jó volt 
hozzád fordulni - és Te édes! - 
hogy doromboltál hogyha csókot 
súgtam égő füled tövéhez. 

S alvás előtt egymás ölében 
még fészkelődni, s megfordulva 
fel-felkérdezni, félig ébren: 
,,Szeretsz"? ,,Szeretsz még?!" - újra, újra. 

Emlékszel? Engem elfeledhetsz. 
de a percekre emlékezzél, 
mikor odabújtál szívemhez 
és magadról megfeledkeztél.