Jó éjszakát

Tóth Árpád: Jó éjszakát 


Falon az inga lassú fénye villan, 
Oly tétován jár, szinte arra vár, 
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany, 
S a sötétben majd boldogan megáll. 
Pihenjünk. Az álomba merülőnek 
Jó dolga van. Megenyhül a robot, 
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek, 
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott. 

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap. 
Elakadt sorok. Társtalan rimek. 
Megsimogatom őket halkan: írjak? 
És kicsit fájón sóhajtom: minek? 
Minek a lélek balga fényüzése? 
Aludjunk. Másra kell ideg s velő. 
Józan dologra. Friss tülekedésre. 
És rossz robotos a későnkelő. 

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat 
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem, 
A tollra dőlve, mint botra a fáradt 
Vándor, ki havas pusztákon megyen. 
Mi haszna? A sok téveteg barázdán 
Hová jutottam? És ki jött velem? 
Szelíd dalom lenézi a garázdán 
Káromkodó és nyers dalú jelen. 

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben... 
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz, 
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben 
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz... 
Falon az inga lassú fénye villan, 
Aludjunk vagy száz évet csöndben át... 
Ágyam mellett elkattantom a villanyt. 
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!