Ha szerelmed rabja vagy

Őri István: Ha szerelmed rabja vagy 


Ha szerelmed rabja vagy 
akkor már nem vagy olyan szabad 
bár hiszed: tiéd a világ 
oda mész, ahova akarsz 
mert nem kell sehova menni 
csak Vele lenni 
ha szerelmed rabja vagy 
lám, mégis milyen szabad vagy 
mert neked Ő a világ 
bejárhatod egy perc alatt. 

Azt hittem ...

A vonzó ajkak ...

A vonzó ajkak érdekében mondj kedves szavakat 


A vonzó ajkak érdekében mondj kedves szavakat. A kedves szemekért keresd a jót az emberekben. A karcsú alakért oszd meg ételed az éhezőkkel. A szép hajért hagyd a gyermeknek, hogy ujjaival végigsimítsa naponta. A lelki egyensúlyért sétálj azzal a tudattal, hogy sohasem vagy egyedül. 

Audrey Hepburn 

Közel sem vagyok tökéletes...

Közel sem vagyok tökéletes... 


"Közel sem vagyok tökéletes. 
Hibáztam és hibázom. 
Adtam már sok mosolyt és könnyet is. 
Csalódtam és okoztam csalódást. 
sokszor hittem annak akinek nem kellett volna. 
Szerettem és gyűlöltem és gyűlölök néha meggondolatlanul. 
Vártam amikor már nem kellett volna és kapkodtam mikor még várnom kellett volna! 
Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is, néha önző vagy túl megalkuvó! 
De mégis ember vagyok! 
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. 
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonosa szerelemmel és a társaság a biztonsággal. 
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsétés a bók nem esküszó. 

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. 
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. 
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. 
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. 
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. 
Hogy valóban erős vagy. 
És valóban értékes." 

Veronica A. Schoffstall 

El kell fogadnod önmagadat olyannak ...

"El kell fogadnod önmagadat olyannak, amilyen vagy - az összes hagyomány ellenére, melyek őrületbe kergették a teljes emberiséget. Amint sikerült elfogadnod önmagadat a mai állapotodban, az intimitástól való félelmed tovaszáll. Nem veszítheted el többé a tekintélyedet, a nagyszerűségedet, az egódat. Nem veszítheted el a jámborságodat, az ájtatosságodat - mert te magad szabadultál meg tőle. Akár egy kisgyermek, tökéletesen ártatlanná váltál. Szabadon kitárulkozhatsz, mert bensődet nem ronda elfojtásokból született perverziók töltik meg. Kimondhatsz bármit, amit őszintén érzel. Ha készen állsz az intimitásra, a másikat is őszinteségre ösztönzöd. A te kitárulkozásod segít abban, hogy a másik is megnyíljon feléd. Kendőzetlen egyenességed révén a társad is megtapasztalhatja az egyszerűség, az ártatlanság, a bizalom, a szeretet, az őszinteség örömeit." 

Osho 

Vágyakozva

Tóth Árpád: Vágyakozva 


Szeretnék átölelni ma egy embert, 
Ki olyan árva s vágyak özvegye, 
Mint jómagam, s kit a tavasz szíven vert, 
S kondor haján kopog az ősz jege, 
Kinek ha volt is pirosbetűs napja, 
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors, 
Vén bánatok fia és újak apja, 
Csöndes tűnődés lankadt léptű papja, 
Örülni lassú, és csüggedni gyors; 
Kit nemessé emelt a föld porából 
Sok ritka szenvedés, de nem kevély 
Kitűnni a törpék sekély sorából, 
És címere egy hervadt falevél, 
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza, 
Ha szívvel dobták, halkan énekelt... 

Jó éjszakát

Tóth Árpád: Jó éjszakát 


Falon az inga lassú fénye villan, 
Oly tétován jár, szinte arra vár, 
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany, 
S a sötétben majd boldogan megáll. 
Pihenjünk. Az álomba merülőnek 
Jó dolga van. Megenyhül a robot, 
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek, 
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott. 

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap. 
Elakadt sorok. Társtalan rimek. 
Megsimogatom őket halkan: írjak? 
És kicsit fájón sóhajtom: minek? 
Minek a lélek balga fényüzése? 
Aludjunk. Másra kell ideg s velő. 
Józan dologra. Friss tülekedésre. 
És rossz robotos a későnkelő. 

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat 
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem, 
A tollra dőlve, mint botra a fáradt 
Vándor, ki havas pusztákon megyen. 
Mi haszna? A sok téveteg barázdán 
Hová jutottam? És ki jött velem? 
Szelíd dalom lenézi a garázdán 
Káromkodó és nyers dalú jelen. 

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben... 
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz, 
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben 
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz... 
Falon az inga lassú fénye villan, 
Aludjunk vagy száz évet csöndben át... 
Ágyam mellett elkattantom a villanyt. 
Versek... bolondság... szép jó éjszakát! 

A tavaszi sugár

Tóth Árpád: A tavaszi sugár 


A tavaszi sugár aranyburokba fonta 
A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető 
Selyemgubóiból zománcos fényű pompa, 
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő. 

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén, 
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak 
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén, 
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad. 

Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal, 
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott, 
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal, 
Eltünt. Szívem zenélt. Merengve álltam ott... 

Álmok

Gyóni Géza: Álmok 

Ha a robotban kimerülve 
Párnámra hajtom bus fejem, 
Lelkemre mintha galamb ülne, 
Te édes képed megjelen. 

A fényes álmok a tiéid 
Azokat mind neked adom - 
Álmodja bár a lelkem végig 
Selyempárnán vagy kőpadon. 

És álmodom selyemhajaddal, 
Karod szeliden átölel... 
De virrad. Ujra itt a hajnal. 
Varázsos kép, búcsúzni kell! 

Elűzlek, mint a nap az égről 
A fényes hajnalcsillagot - 
Habár a fájdalom terhétől 
Napestig összeroskadok. 

Várlak

Bartalis János: Várlak 


Éjfél van és én még nem alszom. 
Hallgatom a csendes éjjeli zajt. 
A mezőn piheg. 
Fáradt csillagok bóbiskolnak. 
A hold lezuhant kertek mögé. 
Várlak, hogy jöjj. 
Várlak, hogy egyszer besuhanj. 
Hold – lábaid nesztelen röptét lesem 
a bokorközön. 
Szellő lengésed fehér szárnyalását. 
Várlak, hogy itt légy, 
hogy eljöjj és megörvendeztess. 
Várom a lombzajt. 
Várom a harmatcseppek 
piciny csengetését. 
Várom az apró füvek suttogását. 
Várlak téged!... 
...Szívem ős mélydobbanását 
várom a csendes éjben. 

Orgona

Várnai Zseni: Orgona

Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,

talán ezért hívnak engem orgonának,

április vad kedve suhogtatja ágam,

azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,

illatos muzsika,

zengő és libegő lila virág...

fürtjeim lengetem,

illatom pergetem,

szakíts le hát engem,

s légy boldog te világ,

légy boldog te világ!

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,

már csak éppen május elsejére várok,

s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,

s orgonaillatom a világra ontom...

Orgona, orgona,

illatos muzsika,

zengő és lebegő lila virág...

fürtjeim lengetem,

illatom pergetem,

szakíts le már engem,

s légy boldog te világ!

Légy boldog te világ!

Hinned kell a boldogság lehetőségében

Hinned kell a boldogság lehetőségében, 

hogy csakugyan boldog légy. 

Az vagy,amit gondolsz, 

és csak azt tudod elgondolni, 

amiben hiszel. 

Ne gondolj a hanyatlásodra, 

mert bekövetkezik. 

Ne gondolj a veszteségre, 

mert veszteségek érnek. 

Ne gondolj a szomorúságra, 

mert lelked sötétségbe borul. 

Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. 

A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, 

magasba vágyódás, felemelkedés. 

Élni csupán a Iegtisztább vágyak 

szerint érdemes. 

Attól függően, hogy 

vágyaink keserűek vagy édesek, 

fanyar vagy boldog lesz az életünk. 

Képzeld el,amit kívánsz, 

és kívánd, amit elképzeltél. 

A boldogság vágy, 

a képzelet, hit, 

a cselekedet megvalósulás. 

(Tatiosz)

Érezni akarom

    Érezni akarom

             Várom a pillanatot amikor újra hívsz engem..

              Vágyom azt a selymest varázst.. 

              Ha meg hallom szét árad a testemben..

              Az öröm és a mámor kerít hatalmába vele..

              Imádom azt ,hogy létezel, imádom a napot..

              Édes csókod vad tűzében érzem boldog vagyok..

              Karod finom ölelése gyere édes húzz magadhoz..

              Az ajkaddal cirógass és szeress nagyon..

              Érezzem a bőrödet annak édes illatát..

              S,a remegésedet amint végig fut a hátamon..

              Imádom a kezed annak  gyengéd érintését..

              Elég ha hozzám érsz,máris lázba hozol..

              Bizsereg a testem minden porcikája..

              Ha szemedbe látom a vad láng lobog.. 

              A simogató kezed égeti  a testemet..

              Érezni akarom Veled,azt a vágyat nagyon.

         

              A szád ahogyan csókol,imádom a nyelvedet..

              Amint a számba hatol,az megőrjít engemet..

              Imádlak Te édes,imádom a testedet..

              Szívednek a dobbanását szerelmed tűzében elveszek..

Tűzpiros tulipán ...

Dallam neked

Jószay Magdolna - Dallam neked 


Csak szavakat írok neked, 
és messziről küldök hozzád 
életjeleket, 
oly távolra nem röpíti a szél 
néma gondolataimmal az 
érintésemet... 
Pedig 
jó lenne puhán megsimítani 
mindennapoktól törődött 
kedves arcodat, 
jó lenne, ha hallanád 
lelkemből neked kottázott 
őszinte dallamaimat. 

Szived csókjain

Szabó Zsolt : Szived csókjain 


A vakon lépkedő jövő 
álmos szemeit dörzsölő 
alkonyat 

éji csendjében selymesen 
megsimítom, szép kedvesem, 
arcodat, 

s érzem, melenget mosolyod, 
édes illatát locsolod 
testednek 

ajkamra, s nyíl’ a szó-bibe, 
szívedbe súgom, mennyire 
szeretlek, 

s hallom, mint bensőnkben a lant 
zsongó húrjain megfogant 
érzelem, 

a szerelem lágy, szirénes 
hangja feléd száll, szól: édes, 
légy velem; 

s míg ajkaink összeforrnak 
egy sötét, kiégett kornak 
romjain, 

csillogó szemem mezsgyét mos 
szerelmes szíved mámoros 
csókjain. 

Csendes zokogás

Kun Magdolna: Csendes zokogás 

Magadban sirass el mindent, ami fáj, 

hisz úgy sem látja más, milyen mélyre ás 

lelked mélyében a csendes zokogás. 

Csak némán hullasd könnyed, ne ejts hangokat, 

kik sértéssel bírnak, ne sajnáljanak, 

mert a sajnálat úgy sem ad, oly erős vigaszt, 

hogy feledtesse veled a megbántásokat. 

Ne mutasd szívednek gyengeségeit, 

mert azt törik meg mindig, ki sosem vétkezik, 

s csak azon tud átgázolni az egész nagyvilág, 

ki alázattal védi a maga igazát.

Aztán

Váci Mihály: Aztán 


Emlékszel? Aztán milyen jó volt 
hozzád fordulni - és Te édes! - 
hogy doromboltál hogyha csókot 
súgtam égő füled tövéhez. 

S alvás előtt egymás ölében 
még fészkelődni, s megfordulva 
fel-felkérdezni, félig ébren: 
,,Szeretsz"? ,,Szeretsz még?!" - újra, újra. 

Emlékszel? Engem elfeledhetsz. 
de a percekre emlékezzél, 
mikor odabújtál szívemhez 
és magadról megfeledkeztél. 

Vártalak

Kormányos Sándor: Vártalak 


Tekintetekbe szőtt varázs, 
csodás, igéző pillanat, 
nézni egymást, 
hosszan tűnődve: 
eddig miért nem láttalak? 

Dobbanó szívek ritmusán 
reszkető vágy, ha átszalad, 
rájönni édes kábulatban: 
Én mindig téged vártalak! 

csodás, igéző pillanat, 
nézni egymást, 
hosszan tűnődve: 
eddig miért nem láttalak? 

Dobbanó szívek ritmusán 
reszkető vágy, ha átszalad, 
rájönni édes kábulatban: 
Én mindig téged vártalak!

A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya ...

A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani. De ami előtte volt - a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket -, az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át, és izgatottan várják, mit ünnepelhetnének meg legközelebb. Az ilyen emberek nem sietnek, nem hajtják az eseményeket meggondolatlan cselekedetekkel. Tudják, hogy a szükségszerű úgyis bekövetkezik, hogy az igazi mindig megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon. És amikor elérkezik a pillanat, nem haboznak, nem hagyják ki a lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak minden egyes pillanat fontosságával. 

A szerelmes szemek

Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes szemek 


Ah, ne vesd rám két villám szemedet 
Oly hasgató tekíntéssel: 
Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet 
Vádolni a sebhetéssel. 

Nem érzed-é, miként zsibong a vak 
Ámor rajja szemed körül? 
Ki mérget mézel, ki bilincset rak, 
Fáklyát gyújt, nyilat köszörül. 

Én látom azt! - Szácskád rózsájában 
Látok még egy nagy táborral: 
Lelkemet gyomrozzák, s ő hiában 
Küszködik annyi Ámorral! 

Kettő pillantásodnak szárnyain 
Repűle szívem várába: 
Már most dombol leomlott hantjain, 
Hallod? mint dobog a lába! 

A tavaszi sugár...

Tóth Árpád: A tavaszi sugár... 


A tavaszi sugár aranyburokba fonta 
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető 
Selyemgubóiból zománcos fényű pompa, 
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő. 
A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén 
A park-őrző, borús csillámú rácsvasak 
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén, 
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad. 
Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal, 
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott, 
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal, 
Eltűnt. Szívem zenélt. Merengve álltam ott. 
Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka 
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy, 
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka, 
Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy. 
Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet 
Kitágul... rezeg, s ha kinyúlik a kéz, 
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed... 

Tavaszköszöntő

Schrenk Éva: Tavaszköszöntő 


Tavasszal minden kinyílik, 
virág, a rügy és a szív is, 
tavasszal dobban, lüktet, él, 
fű, fa, madárka, falevél. 

Tavasszal bódít az illat, 
boka, vállperec is villant, 
tavasszal édesebb a csók, 
Ágicák, Évik és Katók. 

Tavasszal megújul minden 
és borongó szinte nincsen. 
A természet dalra fakad, s ontja a napsugarakat. 

Virágvers

Virágvers 

Egy apró virág pattan ki a kertben 

Színe friss és eleven 

Büszkén nézi a világot 

Alig érzi már az álmosságot. 

Mellette pajtásai árván 

Némán,csöndben állván 

Várják a szent percet 

Amikor az élet elkezdődhet. 

A nap már lenyugszik 

Fáradtság érkezik 

Kis virágunk is álmos 

Bágyadtan áll most. 

Elérkezik az este 

A kis virág elernyedve 

Hajtja le csöpp fejét, 

S leveleit megrezzenti a szél. 

Éjjel mély álomba merül 

Barátai nézik az égen felül 

Óvják,védik a kis virágot, 

Ki megakarja váltani e rossz világot.

Húsvét hétfő - locsolóversek

Balogh József: Locsolásra 

Virágharmat várt reám 
húsvéthétfő hajnalán. 
Kakasszókor elindultam, 
tarka rétre eljutottam, 
illatait mind elkértem, 
és a rétnek megígértem: 
locsolkodni elmegyek, 
öntözni a hölgyeket. 
Tessék, hát most itt vagyok! 
Piros tojást kaphatok, 
ha már hoztam 
jó illatú harmatot? 

Tapsifüles nyuszikának 
Nagyon sok a dolga, 
Piros tojást, hímes tojást 
Szerteszéjjel hordja. 
Hordjad, hordjad, kis nyuszikám, 
Kéket is, tarkát is, 
Nekem is van egy tarisznyám, 
Belefér még száz is. 

Kinyílott az aranyeső 
Én voltam ma a legelső, 
aki kora reggel 
locsolkodni kelt fel 
Minden szőke, barna lány, 
Mint a piros tulipán 
Virulva-viruljon 
Rózsapermet hulljon. 
Íme, itt a kölni 
Szabad-e locsolni? 

Korán reggel útra keltem, 
Se nem ittam, se nem ettem. 
Tarisznya húzza a vállam, 
Térdig kopott már a lábam. 
Bejártam a fél világot, 
Láttam sok-sok szép virágot. 
A legszebbre most találtam, 
Hogy öntözzem, alig vártam. 

Tarka réten jártam, sok virágot láttam, 
illatukat egy kis üvegbe bezártam 
ez a kis üvegcse itt lapul most nálam 
engedd meg hogy frizurádat vele eltaláljam. 

Locsolkodni vicces dolog, 
mert ilyenkor vödröt fogok, 
hideg vízzel megtöltöm, 
a lányok fejére öntöm! 
Veled ilyet nem teszek, 
Inkább kölnit veszek. 
Szabad-e locsolni? 

Igaz, hogy én mókás vagyok, 
A vágyaim mégis nagyok: 
Meglocsollak és cserébe 
Tojást tegyél e tenyérbe! 
Csak tojással be nem érem, 
Az ÁFÁ-val együtt kérem. 

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Húsvéti jelképek, szimbólumok 

Tojás 

A tojás az élet újjászületésének, termékenységének legősibb jelképe. A születés, a teremtés, a megújhodás jelképe. A kereszténységben a feltámadás szimbóluma lett. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját – szól a hasonlat. 

Bárány 

A legősibb és a legelterjedtebb húsvéti jelkép. A húsvéti bárány Jézust jelképezi. Kapcsolatba hozható azzal a vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának. 

Nyúl 

A húsvéti nyúl jelképe Németországból ered, nálunk csak a polgárosodással, a XIX. század folyamán honosodott meg. A leganda szerint Ostarának, a germán istennőnek volt egy színes tojásokat tojó madara, amelyet a gyermekek szórakoztatása kedvéért nyúllá változtatott. Más verzió szerint pedig dühében változtatta át a szárnyast. A lényeg, hogy így kapott helyet a különböző kultúrkörökben a furcsa nyuszi, amely fészket rak és azt tojásokkal tölti meg. Ostara nevéből származtatják egyébként a húsvét angol, ill. német nevét (Easter/Ostern). 

Barka 

Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor az emberek ruhájukat és lombos ágakat terítettek a Megváltó elé az útra, ma ennek emlékére barkát szentelnek a templomokban. De a barkavirág mást is jelképez. Ahogyan véget ér a böjti időszak, úgy ér véget a tél is. A húsvét egyben az újjászülető természetnek is az ünnepe. 

HÚSVÉT 


Süt-főz anyuka, 
Tojást fest húgika, 
Kölnit tesztel apuka, 
Kosárban a nyuszika. 

Asztalon vár sonka, tojás, 
Tormával, ó mily csodás, 
Körbeüljük asztalunkat, 
Megtöltjük a poharunkat. 

Apuka jó kedvében, 
Nem létező szégyenében, 
Megemeli poharát, 
S nyakon önti anyukát. 

Csakhogy abban borocska volt, 
Mert a kölni a zsebében volt, 
Nem kellett több anyukának, 
Pofont adott apukának. 

Szeretném ...

Szeretném ... 

Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. 

Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. 

Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív, mely megszakad. 

Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. 

Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. 

És végül szeretném, ha már ráncok borítják arcunkat, azt lássam, életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb!!!

Szivárványos boldogság ...

Szivárványos boldogság ...


Hosszú volt az út, melyen végigmentem, 
Éveket szenvedtem, vesztettem. 
Kitörni nehéz volt, féltem, 
Lám mégis megtettem. 
Újra szivárvány az életem, 
Ragyogjatok csillagok ismét nekem. 
Elvonult a felhő és a ború, 
Életem már nem szomorú. 
Boldogság költözött szívembe, 
Lelkem érzelemmel van tele. 
Szárnyal a gondolat, íródnak a sorok, 
Ez nem fantázia, valóban boldog vagyok. 

Lopott percek

Sági Éva: Lopott percek 

Egy fárasztó nap után 

lábam csak lógatnám, 

heverésznék puha ágyon 

míg el nem ringat az álom. 

Álmomban mezőn járnék 

amit nem takar árnyék, 

napsütésben fürdenék 

virágillat ölelj még! 

Képzeletem szárnyra kélt 

valóság, hagyj álmodni még! 

kínzó dolgok nem hagynak 

nincs még vége e napnak.

Várlak