Horváth M. Zsuzsanna: Téli álom
Hatalmas pelyhekben röpköd a hó
fákra telepszik súlya földig hajtó.
Vékony ágacska némán sír, letörik
féltőn óvott madárfészek is leesik.
Könyörülj tél! az élőlényeken fákon,
vár még rájuk hosszú téli álom.
Takarójuk puha fehér hó legyen
őrizd, védd őket sokáig éljenek.
Zúzmara fátyolként belepi a tájat
jeges hótakaró fénye felém árad.
Panaszos síró hangot hoz felém a szél
fázó madárka éneke a szívemig elér.
Keresem kutatom, végre rátalálok
tolla borzolt, csőre némán tátog.
Gyengéden fogom, ölelem magamhoz
szívemmel óvom, féltőn betakarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése