Kormányos Sándor: Furcsa fintor
A csend megint az arcodon
nyújtózik, mégis végigér
engem is, ha simogat
akár egy hűvös, lágy tenyér.
És nem szólsz semmit, hallgatunk
csak néma kérdés árnya ül
mosolyunkon: furcsa fintor...
Ott maradt a szánk körül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szeptember
Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...
-
Amíg fiatal vagy, minden szépnek látszik, Hulló könnyed is szivárvánnyá válik, De ahogy az évek lassan tovaszállnak, Úgy gyűlnek szí...
-
Branyiczky Rita: A szerelmesek Két alak álldogál az elhagyott parkban, nem bánják, hogy rájuk esteledik lassan. A táv köztük ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése