Itt ül az idő a nyakamon

Itt ül az idő a nyakamon,

kifogy az út a lábam alól.

Akkor is megyek, ha nem akarok,

ha nem kísér senki utamon.

Arcom mossa eső és szárítja a szél,

az ember mindig jobbat remél,

porból lettem, s porrá leszek,

félek, hogy a ködbe veszek.

Bikini