K un Magdolna: Magányos estéken
Magányos estéken, mikor senki sincs velem,
nézem a fotód mama, és rád emlékezem.
Ujjammal megsimítom áldott arcodat,
s azt kérdem magamtól, vajon most hol vagy.
Ott ahol szép lelked otthonra talált,
van-e olyan drága mama, aki úgy ölelhet át,
ahogyan én öleltelek, ahogyan én szerettelek,
mikor még kezembe tarthattam fáradt kezedet.
Magányos estéken könnyem hullatom,
mert napról-napra nagyobb azon bánatom,
hogy a kettőnk közti távolságot le nem győzhetem,
bárhogy fáj is mama, hogy nem lehetsz velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése