Szöllősi Dávid: Őszi varázs
Az erdei út murvával terítve,
Pihen rajta a sok hullott levél,
Miközben fentről szállingóznak egyre,
Amint egy kicsit megmozdul a szél.
Süt is, nem is, a napfény langyos, bágyadt,
A kabátot nem parancsolja le,
Az égen vékony, fehér cérnaszálat
Húznak a gépek, útban Bécs fele.
Fák, cserjék, bokrok pazar színpompája
Most teljesült ki, ma még gyönyörű,
Lent korhadt ágak, gombák, csiga háza,
Körülöttük dús, selymes, zöld a fű.
Rőten, barnán, narancsosan vagy sárgán,
Minden levél más, mindegyik maga,
De együtt - meleg tónusú szivárvány,
Őszi divatlap hű lenyomata.
Lilás-piros terméssel díszlik szerte
A kecskerágó, galagonya, som,
Egy láthatatlan mester kikeverte
Palettáján, a ritkás bokrokon.
Sétálunk lassan, hallgatjuk a csendet,
Beszélgetünk, van témánk épp elég,
Madár sehol, víg dallal nem üzenget,
A trópusokra tette át helyét.
Harsány szín itt az erdőn nem jellemző,
Csak átmenet van, finom árnyalás,
Így fest ez az évente beköszöntő
Természet szülte őszi színvarázs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése