Kelemen Norbert: Az igaz barátság
Mikor kell, ott termek.
Ki se mondod nevem,
Tudom, hogy kellek.
Gondolnod se kell rám.
Úton vagyok már,
Ha szükséged van rám.
Sírsz? Felvidítalak hamar.
Nem vagyok az a fajta,
Szomorkodni nem hagylak,
Hallgatlak. Mesélj nekem!
Mi az, mi lombozza kedved,
S lehajtod miatta fejed?
Jöhet bármi, itt leszek.
Odaadom, ha kell, mindenem,
Csak, hogy neked jó legyen.
Ezt jelenti barátnak lenni.
Sose szeretni kapni s elvenni,
Inkább adni, vele csak jót tenni.
Titkaid nálam pihenhetnek.
Jó helyen vannak, higgy nekem,
El nem mondom én senkinek.
Hogy mi a kincsem, már érted.
Ne használd ki, kérlek szépen,
Bízom benned, naivan élek.
Mert ha netán eltörnéd,
Ha megsebzed, nincs többé.
Egyszer volt, s úgy vált köddé.
Amiről beszélek, nem nagy talány.
Már sejted, kapiskálod talán,
Hogy mi az, amimet odaadnám.
A barátság az, szívből jövő.
Remélem, nem vagyok ezáltal önző,
S az idő, ameddig tart, majd örök.
Ezt jelenti barátnak lenni.
Sose szeretni kapni s elvenni,
Inkább adni, vele csak jót tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése