Kormos Nikolett: Őszi merengő
Aranyló táj, és őszi fellegek,
Magányos fa tövében pihenek.
Keresem az ég tengerében a szemed,
Dalolva hullnak a magányos levelek.
Betakarják az árva földet,
Elringatják a természetet.
A boldog kismadarak zenélnek,
Megtört faágakon énekelnek.
Merengve, és szívemet kitárva
Gondolok egy boldog pillanatra.
Úgy megölelnélek, jó szorosan,
Érezve, hogy szívünk együtt dobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése