Balázs László: Álmok
Az alkony tűntével
magára maradt az este.
Fények nélkül,
vakon révedezve,
keresve álmot,
mint nyugvóhelyet,
álmot,
hol az idő csendben visszaforog,
hová még visszatalálnak
az elvétett napok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szeptember
Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...
-
Amíg fiatal vagy, minden szépnek látszik, Hulló könnyed is szivárvánnyá válik, De ahogy az évek lassan tovaszállnak, Úgy gyűlnek szí...
-
Branyiczky Rita: A szerelmesek Két alak álldogál az elhagyott parkban, nem bánják, hogy rájuk esteledik lassan. A táv köztük ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése