Őszi eső hull, csepereg,
Szomorúfűz is pityereg,
Leveleiért hull könnye.
Én Őrá várok, eljön-e?
Ő ott van messze valahol,
Én meg itt más honban, távol.
Ősz szürke fátyla ránk terül,
Testünk és szívünk megkövül.
Immár márványszobrok leszünk,
Esőcsepp lesz hulló könnyünk,
Egymás felé nyújtjuk kezünk,
Soha... egymást nem öleljük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése