Vecsey Kiss Mária: Mindenszentek
Fényességes mécsvilág,
kivilágló templom,
karcsú gyertyák fénye jár
valamennyi hanton,
fájó emlék, tűnt idő
lángjaikkal írva,
viaszcseppek peregnek,
mint könnyek a sírra.
Régi énem elporladt,
ott nyugszik lenn mélyen,
fehér csontváz karja közt
a hideg szentélyben.
A haló test elfoszlik,
de a lélek örök,
ott kereng a magasban
a csillagok között.
„Sok szál gyertya ég,
könnycsepptől áznak.
Lelketekre odafenn
az angyalok vigyáznak.
Már nincsenek szavak,
melyeket suttog a szátok,
Ma lehajtott fejjel, némán
Emlékezünk Rátok!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése