Bodnár Éva: Olyan az ember...
Olyan az ember, mint a szél: amikor szeret, simogat.
De jaj, mikor haragszik! Tombolva tépi szét a lombokat.
Máskor olyan az ember, mint a víz: lágy csobogása andalít.
De zúgó árjától el nem menekülhetsz, mert elpusztít.
Amikor sötét éj az ember: kiszámíthatatlan, gőgös és buta.
Hiába gyújtanál már fényt ott, ahol győzött az éjszaka.
De van kiút a sötétségből: amikor Napközelbe érsz…
Arany fényében lelked megérzi – jó az út, amin hazatérsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése