Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.

De hogy minden nap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon.

Lázár Ervin

Meseszerű őszben

Meseszerű őszben

Mesélni visszavárlak,

Hol tüskéim helyett

Bársonyos ősz hajszálak

Üzenik majd ott is,

A sétányba tiporva:

Ezt a burkot rólam letéphetted volna!

Magna Cum Laude

Álmok

 

Balázs László: Álmok

Az alkony tűntével

magára maradt az este.

Fények nélkül,

vakon révedezve,

keresve álmot,

mint nyugvóhelyet,

álmot,

hol az idő csendben visszaforog,

hová még visszatalálnak

az elvétett napok.

Advent van

Kassák Lajos: Advent van

Advent van, s átjárja lelkem

a szeretet és az emlékezés.

Rájövök ismét-tán ezredszer-,

hogy szépen élni gyakran túl kevés.

Szeretni szóban és tettekben,

hinni, remélni szüntelen.

Táplálni kell mosollyal, öleléssel,

hogy emléked hibátlan legyen.

Most visszarepülök gondolatban

gyermeki önmagamba újra…

látom, amint jancsi-kályha mellett

anyám fagyos lábujjamat gyúrja.

Hársfa teát tölt poharamba -

˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝

Átmelegedett a testem, valóban

s én azt hittem a tea tette azt.

Ma már tudom, tőle volt meleg.

Ölelés, szeretet, gondoskodás

ezek voltak mitől az a ˝jó˝

a testem és a lelkem járta át.

Ez adta azt a boldog érzést,

mi ma is rám tör, ha a múltba

révedek.

Hiánya - így advent idejében -

fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

Emlékszem a finom illatokra,

ami a konyhát járta át,

mikor sült a finom mézes,

és a lágyan foszló mákos kalács.

Arca piros volt az izgalomtól,

mikor a szobába engedett,

csilingelt egy üvegpohár szélén:

˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝

Futottunk mind a fenyő köré,

ámultunk, örültünk nagyon.

Ezt a boldog érzést fiaimnak

minden karácsonykor átadom.

Már negyedszer töltjük el nélküle

a karácsony szent ünnepét,

de lelkemben ott mosolyog képe,

ahogy átöleli hét kisgyermekét.

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,

ha gyertyafényben rá emlékezünk

s tudom - onnan fentről ő is nézi:

Ugye mindenkit szeretünk?

Jusson szép szóból bárkinek!

Simogató, ölelő kezekből,

mosolytól csillogó szemekből

áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból,

áhítat járja át a lelkeket!

A szeretetet, mit tőle tanultunk

naponta adjuk át mindenkinek.

Szeretem a könyvek illatát

Liliana Black: Szeretem a könyvek illatát

Szeretem a könyvek illatát,

Sokezer élet csillagát.

Megmutatja szívének kalandos vágyát,

Lelkének legmélyebb sóhaját.

Szeretem lelkének egy darabját,

Csendben dúló viharát.

Mesél és tanít, a legjobb barát,

Vele megnyerhetsz minden csatát.

Szeretem, ha új, ha régi,

Lelkem a sorait átérzi.

A könyvekért érdemes élni,

Az olvasás boldogít, ez nem tévhit.

Szeretem nézni, ahogy a polcomon pihennek,

A vágy, hogy olvassak, bizserget.

Építenék magamnak egy szigetet,

Odavinném az összes kincsemet.

Kincsek ők, a könyvek,

Általuk lehetsz bölcsebb,

Az élet pedig könnyebb,

Mert kincsek ők, a könyvek.

Szeretem a könyvek illatát,

Ültetnék egy szép rózsafát.

Elénekelném életem dalát,

Mert szeretem a könyvek illatát.

Különös, hogy egyetlen mozdulatba is bele lehet szeretni

Különös, hogy egyetlen mozdulatba is bele lehet szeretni, és van olyan, hogy egy pillanat alatt megvilágosodik, kicsoda a másik. Ugyanúgy, ahogy egyetlen homokszemcse tanulmányozásából is megérthető az univerzum. A szerelem első látásra vagy létezik, vagy nem, de az egy pillanat alatt kialakuló szerelem valóban létező jelenség.

Matt Haig

Az egyik legszörnyűbb dolog a szorongásban

Az egyik legszörnyűbb dolog a szorongásban, hogy az ember tényleg szeretné megtenni a dolgokat, és talán este még úgy is érzi, hogy képes lesz rá. Őszintén tesz ígéreteket. Aztán reggelre teljesen lebénul. Megtagadja, szemen köpi a saját ígéreteit, mire a körülötte lévő emberek csak újra és újra csalódnak. Aztán feladják a próbálkozást, mert mélységesen haragszanak. Egy olyan dologért, amiért én is csak gyűlölni tudom saját magam.

Szaszkó Gabriella

Még mindig esik ...

 

Esős őszi este

Halász István: Esős őszi este

Esik az eső, cseppre csepp,

növelve a sártengert.

Felhők locsolják a kerteket

és az egész környéket.

Fekete felhők állnak az égen

szilárdan, tömören, mereven.

Kellemes esőillat van a légben

szétterjedve az őszi estben.

Lassacskán bealkonyul.

A táj sötétbe borul.

De az eső nem csitul.

Esik szakadatlanul.

November

 

Kányádi Sándor: November

Nyugaton, keleten

vörös az ég alja.

Régtől nem kelepel

kéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereg

lepi el a fákat,

véget a szél se vet

a nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyan

fújni tud november,

birkózik a csupasz

hegyekkel, vizekkel.

Bömböl a szél, süvölt,

dühében már jajgat:

túlcsárogják dühét

a csókák s a varjak.

Őszi hajnalok

Horváth M. Zsuzsanna: Őszi hajnalok

A ködös, szürke őszi hajnalok,

felhők mögött keresem a Napot.

Ősz fátyolruhát terít a tájra,

rőt vörös takarót hint az ágra.

Elmúlás a dércsipkés ágakon,

vízgyöngyként ragyog levélpaplanon.

Múlásra ítélt színes levelek,

avarszőnyegként várják a telet.

Olyan az ember...

Bodnár Éva: Olyan az ember...

Olyan az ember, mint a szél: amikor szeret, simogat.

De jaj, mikor haragszik! Tombolva tépi szét a lombokat.

Máskor olyan az ember, mint a víz: lágy csobogása andalít.

De zúgó árjától el nem menekülhetsz, mert elpusztít.

Amikor sötét éj az ember: kiszámíthatatlan, gőgös és buta.

Hiába gyújtanál már fényt ott, ahol győzött az éjszaka.

De van kiút a sötétségből: amikor Napközelbe érsz…

Arany fényében lelked megérzi – jó az út, amin hazatérsz.

A zápor

Szabó Endre: A zápor

A csüggedt, őszi fák között

Lanyhán szitáló bús ködöt

Nem állhatom;

Pityergve sír, lomhán csepeg,

És únja őt mező, berek,

Völgy és halom.

Májusnak csöndes essejét,

E víg, csilingelő zenét,

Meghallgatom,

De mert romantikus, szelíd,

Nem hat le lelkem mélyéig,

Nem vonz nagyon.

A nyár villamos záporát,

Mely zúgva ront a földön át,

S hol megjelen

Élősdit öl vadul-vigan,

Piszkot söpör tajtékiban:

Azt kedvelem.

Oh, én a záport kedvelem,

Ügy tetszik: ő rokon velem:

Ha elborul,

És egyszer rájön a sirás,

Úgy sími nem tud senki más,

Oly záporul...

Körülvesz a szeretet

 

Őszi mementó

Jurisin (Szőke) Margit: Őszi mementó

Őszi eső hull, csepereg,

Szomorúfűz is pityereg,

Leveleiért hull könnye.

Én Őrá várok, eljön-e?

Ő ott van messze valahol,

Én meg itt más honban, távol.

Ősz szürke fátyla ránk terül,

Testünk és szívünk megkövül.

Immár márványszobrok leszünk,

Esőcsepp lesz hulló könnyünk,

Egymás felé nyújtjuk kezünk,

Soha... egymást nem öleljük...

Őszi varázs

 

Szöllősi Dávid: Őszi varázs

Az erdei út murvával terítve,

Pihen rajta a sok hullott levél,

Miközben fentről szállingóznak egyre,

Amint egy kicsit megmozdul a szél.

Süt is, nem is, a napfény langyos, bágyadt,

A kabátot nem parancsolja le,

Az égen vékony, fehér cérnaszálat

Húznak a gépek, útban Bécs fele.

Fák, cserjék, bokrok pazar színpompája

Most teljesült ki, ma még gyönyörű,

Lent korhadt ágak, gombák, csiga háza,

Körülöttük dús, selymes, zöld a fű.

Rőten, barnán, narancsosan vagy sárgán,

Minden levél más, mindegyik maga,

De együtt - meleg tónusú szivárvány,

Őszi divatlap hű lenyomata.

Lilás-piros terméssel díszlik szerte

A kecskerágó, galagonya, som,

Egy láthatatlan mester kikeverte

Palettáján, a ritkás bokrokon.

Sétálunk lassan, hallgatjuk a csendet,

Beszélgetünk, van témánk épp elég,

Madár sehol, víg dallal nem üzenget,

A trópusokra tette át helyét.

Harsány szín itt az erdőn nem jellemző,

Csak átmenet van, finom árnyalás,

Így fest ez az évente beköszöntő

Természet szülte őszi színvarázs.

The power of love ( A szerelem hatalma)

 

Az igaz barátság

Kelemen Norbert: Az igaz barátság

Mikor kell, ott termek.

Ki se mondod nevem,

Tudom, hogy kellek.

Gondolnod se kell rám.

Úton vagyok már,

Ha szükséged van rám.

Sírsz? Felvidítalak hamar.

Nem vagyok az a fajta,

Szomorkodni nem hagylak,

Hallgatlak. Mesélj nekem!

Mi az, mi lombozza kedved,

S lehajtod miatta fejed?

Jöhet bármi, itt leszek.

Odaadom, ha kell, mindenem,

Csak, hogy neked jó legyen.

Ezt jelenti barátnak lenni.

Sose szeretni kapni s elvenni,

Inkább adni, vele csak jót tenni.

Titkaid nálam pihenhetnek.

Jó helyen vannak, higgy nekem,

El nem mondom én senkinek.

Hogy mi a kincsem, már érted.

Ne használd ki, kérlek szépen,

Bízom benned, naivan élek.

Mert ha netán eltörnéd,

Ha megsebzed, nincs többé.

Egyszer volt, s úgy vált köddé.

Amiről beszélek, nem nagy talány.

Már sejted, kapiskálod talán,

Hogy mi az, amimet odaadnám.

A barátság az, szívből jövő.

Remélem, nem vagyok ezáltal önző,

S az idő, ameddig tart, majd örök.

Ezt jelenti barátnak lenni.

Sose szeretni kapni s elvenni,

Inkább adni, vele csak jót tenni.

Szemerkél az őszi eső

 

Kányádi Sándor: Szemerkél az őszi eső

Szemerkél az őszi eső,

szomorkodik a diófa,

nem búsulna, ha a nyári

viselete most megvolna.

De letépte a cudar szél

pompázatos, szép ruháját,

pedig azt még a zuhogó

záporok is respektálták.

De leginkább azon búsul,

hogy azok is elszeleltek,

akik árnyas lombja között

nyáron által csiviteltek.

Se egy rigó, se egy veréb,

csak egy öreg, mindig álmos

varjú maradt hűséges a

lombja-vesztett diófához.

Ül, csak ül és hallgat bölcsen,

jól tudja, hogy nemsokára

lesz az öreg diófának

gyönyörűszép hósubája.

Márton nap 2022

Horváth Piroska: Márton napi mulatságra...

Kedvcsináló

Piacosok sereglenek -

itt mindenki fenegyerek,

még ma este táncba mennek,

minden izmot ráncba szednek,

- buli van, hát gyertek gyorsan,

az sem baj, ha libasorban,

táncolj, kacagj, egyél, igyál,

nagy galibát most ne csinálj,

ne lazsálj, a rézangyalát -

szorítsd meg a liba nyakát,

illatos lesz a csemege,

omlós, szaftos lúdpecsenye,

ha nem is a libagégén,

na, nem is a buli végén,

jó bor leve is lecsúszik,

libafalat abban úszik,

ettől legyél libabőrös,

inkább spicces, mintsem gőgös,

lúdtalpas vagy - itt nem számít,

igyál még egy kis pohárnyit,

hogyha nem is libalábon,

táncolj jót a mulatságon,

legyél vidám, dobd be magad,

tiéd lesz a püspökfalat!

Őszi merengő

Kormos Nikolett: Őszi merengő

Aranyló táj, és őszi fellegek,

Magányos fa tövében pihenek.

Keresem az ég tengerében a szemed,

Dalolva hullnak a magányos levelek.

Betakarják az árva földet,

Elringatják a természetet.

A boldog kismadarak zenélnek,

Megtört faágakon énekelnek.

Merengve, és szívemet kitárva

Gondolok egy boldog pillanatra.

Úgy megölelnélek, jó szorosan,

Érezve, hogy szívünk együtt dobban.

Őszi hangulat

Gyóni Géza: Őszi hangulat

Ónszürke ködével száll le az alkony.

És bontja ki szárnyát búsan hidegen.

Tán, hogy titeket fátylába takarjon

Emlék, - szerelem?...

Átvillan a fényetek éji sötéten,

Hit, hű szerelem s te, csalóka remény -

Mint árva hajósnak, törten, hazatérten

Bús északi fény.

És bágyad a sugár, tűz lángja kilobban -

Bús, fénytelen éjnek árnya kisért.

Egy könny lepereg, nem sejtve, titokban, -

Ki tudja - miért?...

Zongorázni…

 

Aranyosi Ervin: Zongorázni…

De sokat kell rohangálni,

hogy lejátssz egy dallamot.

Nyomkodni a billentyűket,

ha az érzés elkapott.

Ám a zene szép csodája

felvidítja szívedet.

Romantikus muzsikádnak

örül, aki itt lehet…

Amit küldesz a világba, visszatér majd hozzád

Amit küldesz a világba, visszatér majd hozzád,

tetteidnek megfelelő jót, vagy rosszat hoz rád.

A választást reád bízták, pont úgy járj el másnál,

mint amiképp magad felé, másoktól elvárnál.

És ha jót akarsz magadnak, jót küldj fűnek, fának,

vidíts mást fel, így boldogulj, s elkerül a bánat.

Ha a szeretet törvényét betartod, megéled,

több örömmel ajándékoz meg téged az élet.

Aranyosi Ervin

Az iskolában rengeteg lenyűgöző dolgot tanulhatunk

Az iskolában rengeteg lenyűgöző dolgot tanulhatunk, de az nincs köztük, hogyan legyünk boldogok. A figyelem inkább arra irányul, hogy tágítsuk az elmét, nem pedig arra, hogy megértsük; hogy felkészülj arra, amit csinálni akarsz, nem pedig arra, hogy hogyan szeretnél élni. A boldogságot inkább az élet melléktermékeként kezeljük, vagy mint a szerencsét, egy irányíthatatlan adottságként, amellyel vagy meg vagy áldva, vagy nem. De mindannyiunk előtt ott a lehetőség, hogy boldog életet éljünk, csupán meg kell tanulnunk, hogyan.

Jo Bowlby

Őszi este

 

Toma Viktor: Őszi este

Ázott földet világít halvány lámpafény,

díszes felhők mögött felizzik már az ég.

Avarból szabott köntöst magának a föld,

melyet illatos szél a vállaira ölt.

Házakat altat a reszketeg telihold,

siető óra az utcákra csöndet hord.

Kint hagyott kertben csak az ősz ül éji tort,

nemsokára dér fedi be a nyári port.

Nem hallani, csak a néma erdő szavát,

kék csend ékíti a lassú éjfél hangját.

Ködhálót fon az ágak köré az éjjel,

esthajnal csillaga a kísérő fényjel.

Szeretnék veled esö áztatta utcán táncolni

Szeretnék veled esö áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled az ágyban szépeket álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztitja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észre vennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyillik virág, s a hóesésben is van melegség, mert igy él a világ. Szeretném ha velen együtt kiálltanád, hogy suttogva is értem a szavad, mert ugy nincs az a szív mely meg szakad.Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül szeretném, ha majd ráncok boritják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb.

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.

Pam Brown

Halottak napja 2022

Horváth Piroska: Gyertyagyújtás

Ó

Az

Emlék

Szép varázsa e

Gyertyaláng fénye,

Melegséget ontja

Füstje felillan a

Csodás, magas

Égbe!

Ó!

Illanj, kérlek csöpp

Gyertyafény, vidd

el szívek üzenetét,

Repítsed a fellegekbe

Sajgó lelkek kegyeletét!

Krizantémok tengerében

Minden sírbolt illatozzon,

Világítson apró mécses

Elfeledett sírhantokon!

Halottaink szép emléke

Lelkünkben a fényét ontsa,

Szeretetünk csodás lángját

Senki, semmi ki ne oltsa!

Mindenszentek 2022

Vecsey Kiss Mária: Mindenszentek

Fényességes mécsvilág,

kivilágló templom,

karcsú gyertyák fénye jár

valamennyi hanton,

fájó emlék, tűnt idő

lángjaikkal írva,

viaszcseppek peregnek,

mint könnyek a sírra.

Régi énem elporladt,

ott nyugszik lenn mélyen,

fehér csontváz karja közt

a hideg szentélyben.

A haló test elfoszlik,

de a lélek örök,

ott kereng a magasban

a csillagok között.

„Sok szál gyertya ég,

könnycsepptől áznak.

Lelketekre odafenn

az angyalok vigyáznak.

Már nincsenek szavak,

melyeket suttog a szátok,

Ma lehajtott fejjel, némán

Emlékezünk Rátok!”