T. Fiser Ildikó: Tükör
Belenézek.
Egyszerre két arc,
mi visszanéz.
Egyik kerek,
vidáman, hévvel ámuló,
rajta ifjonti pírral
nyíltan a világra táruló.
Hozzá kéken villanó,
kacér szempár,
nevetve vonzó, csábító.
Másikon megtört fintor
vigyorog leverten,
a két kékség fájdalomtól
szürkévé keverten.
Apró véset rajta
minden szívdobbanás,
pedig csak tükörkép,
semmi más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése