Szuchánszki Aranka: Elfáradtál
Simogató tenyered a hátamon,
halkuló lélegzeted a vállamon.
Elfáradtál, elnyomott az álom,
én meg csendben az álommanót várom.
Álmodhatnék kettőnknek hosszú életet,
folytatva a mostani boldog történetet.
De hisz ezt nem kell álmodni, épp most éljük
éppen úgy, ahogyan ketten elterveztük.
Mindenki azt hiszi, a boldogság egy titok,
és nem is tudják ezt, csak az igazi nagyok.
El kell fogadni egymást feltételek nélkül,
az összetartozás ettől egyre mélyül.
Egymás iránti szeretet, tisztelet,
s megtalálod párodban a kincsedet.
Ha az aggódást, szorongást is félreteszed,
ezzel sem kell többé semmit tenned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése