Mondokné Farkas Judit: A tükör
Ha tükörbe nézek, már nem azt látom, mint egykor.
Eltűnik a ráncok mögött egy régi világ, szebb kor.
De a zöld szememben még mindig akad remény,
a lelkem még megérinti az úton járó szegény.
Az ősz hajam tövén megcsillan az ezüst,
a két kezem azért még egy-két könyvet felüt.
Szájam szélén a mosoly még mindig őszinte.
Felülnék én még veled egy óriási kőszirtre.
Ötvenéves szívem még mindig halad velem.
És a sorsom mély tengerét egy faladikon szelem.
Arcomon a barázdák napról napra mélyülnek.
De a kedves emlékeim szívem mélyén szépülnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése