Simon Róbert: Örök vágy tüzében...
Hogyha csak sodródom is, Te itt vagy nekem,
Messze távolból is szépíted életem.
Minden gondolatom körülötted forog,
Mint hajnalon táncoló, mosolygó csillagok.
Elég felidéznem kedves, égkő-szemed,
Hogy napom aranyozza bájos tekinteted.
Kezed tűz-melegét érezni testemen,
Örökké csak kérni, hogy az enyém legyen.
Álomban ízlelni, milyen ajkad csókja,
Karjaidba veszni, míg nem kelt az óra.
Egy öröklétig várni arra, hogy elgyere,
Hogy te legyél életem csillogó ékszere.
Szívem nélküled a hegyek dalát zúgja,
Magányos ormokon csendessé csitulva.
De várok. Tudom, hogy megéri várni még,
Időm perc-homokja pereg, és minden szem a Tiéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése