Belelapozok életem könyvébe,
Itt-ott megsárgultak már a lapok,
A hátrahagyott éveim között lapozgatok,
Néhol leragadok, leporolom őket, aztán tovább haladok,
Néhány oldal egészen meggyűrődött,
Ahol életem jó sokáig elidőzött,
És én csak beletörődök,
Hogy vannak történések,
Melyeken változtatni már nem lehet,
Attól még az én életem tovább pereg,
De soha meg nem reked,
Az utamon tovább megyek,
Mert változtatni mindig lehet,
És most már végre merek,
Aztán tovább lapozok,
Némelyik lap csak úgy ragyog,
Szinte életre kelnek a sorok,
Mikor olvasom, újra boldog vagyok,
Akadnak benne könnyáztatta lapok,
De nem számít,
Azok csak azt jelzik,
Hogy egyre erősebb vagyok,
Hiszen a rossz, vagy nehéz napokat is túléltem,
S ezáltal a dolgokat is másképpen szemlélem,
Lett nekem sok-sok emlékem,
Melyek között bátran lapozgathatok,
Hisz életem könyvének írója saját magam vagyok,
Még előttem állnak az üres lapok,
Életem könyvére igen is büszke vagyok,
Nekiállok hát, és tovább írogatom,
Teleírom hát minden jóval, széppel,
Amit csak az ember magának kívánni mer,
Nálam a boldogság, szeretet, szerelem és egészség zöld utat nyer,
Gyere velem, vedd elő te is a saját könyvedet,
Nyeld csak le bátran a könnyeket,
Hidd el, hogy az életed innentől kezdve csak szebb lehet,
Tegyen mindenki olyan könyvet a polcára,
Amely minden nap mosolyt csal majd az arcára,
Nem baj, ha egy-egy lap kilóg a sorból,
S nem jut minden napra a sok mosolyból,
Hisz emberek vagyunk,
Hozunk döntéseket,
Az élet néha keserű is lehet,
De minden nap új csodát rejt,
Amit sokszor az ember előre nem sejt,
S ne feledd, lesznek mindig újabb lapok,
Melyeken az életed akaratodnak megfelelően tovább írhatod.
Mihalik Anikó
