Vincze Erika: Talán most még
Kavarognak bennem a gondolatok,
talán most még elmondhatnám,
amit nem mondhattam el Neked,
s itt rekedt a szó, s bennem
kavarog ez az érzés kedvesem.
Papírlapra írt kusza gondolatok,
folytatnám is, de csak hagyom.
Lelkemet nyomja csak szüntelen,
hogy miért, magam sem érthetem,
érzem elemészt ez a szerelem.
Mondhatják mások, mit szabad,
az eszem az, mi nekik szót fogad,
de a szívem egyre csak kalapál,
hisz még mindig utánad kiált,
talán most még elmondhatnám.
Elmondhatnám, de nincs rá szó,
hiába kezdem el újból és újból,
pedig még itt hallom a hangod,
érzem ujjaidnak bársonyát,
vágyakozva magányos éjszakán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése