Gani Zsuzsanna: A csöndes öböl
Nyaralóm teraszán szürcsöltem a teám,
balkonon vörös muskátli virult.
Vonzotta tekintetem, kacsintott reám,
e nyugalom a lelkemhez simult.
A partot szép, fűzöld erdők szegélyezték,
néhol karcsú pálmák bólogattak.
Néptelen utcák magukat feszélyezték,
könnyes szemmel engem szólongattak.
Az öböl csöndes volt, de mennyire üres,
szél se fújt dallamot, meg se zizzent.
Sóhajos, szép perc hetyke sirállyal üzent,
a föveny lepte, víz mosta szirtre.
Itt-ott vitorlások uralták a tengert,
hullámok a karibi dallamot.
Sebesen suhant az idő, bús volt, levert,
de a végtelen remény áthatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése