Bámultam ablakon
Keresztül a tájra.
Csönd volt és némaság,
Nem is vágytam másra.
Néztem én az esőt.
Hullott ím az égből
A vízcsepp a földre,
Útja bizony hosszú,
Eltart ez örökre.
Néztem én az esőt.
Lám még most is esik,
Felhő van az égen.
Nap nem küld sugarat,
Elbújt nagyon régen.
Nézem most az esőt.
Ott egy csepp, ki örül!
Nincsen Ő egymaga.
Társak veszik körül,
Hullanak, így vala.
Nézem most az esőt.
A tócsa, mint tükör.
Én fölé hajolok,
Látok egy képet, mi
Rám vissza mosolyog.
Elállt már az eső.
Látok még valakit,
Nő van ottan velem,
Megfordulok Hozzá,
S átöleli kezem.
Elállt már az eső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése