Forr a nyár,
izzadtan fonnyad ezernyi levél a fán,
s míg a büszke ágakon rezzenéstelen ül,
Pilledten arra gondol talán,
hátha egyszer
egy ledér pillangó arra repül, ...
s amíg pille szárnya meg-meglebben,
a forró lég az ág körül
éppen csak picinykét rezzen.
Aztán a tûzfényû Nap kacsint rá egyet, ...
Ahogy egy boldog pillanat,
az olvadó életbe olykor fényt lehelhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése