Havas Éva: Ami régi
Lehettem volna fény a vaksötétben,
hogy láthasd, hova lépsz,
lehettem volna kósza vízcsepp,
ringva eső után, fűszál hegyén.
Lehettem volna napunk egy sugára,
csiklandva komoly arcodat,
szellő lebbenés is lehettem volna,
messze vinném bársonyhangodat.
De csak egy lángocska vagyok,
mely fellobban, ha közeledet érzi,
jönnek és mennek új napok,
csak hogy érted égek, az a régi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése