Ragyogón izzik fönt a nap,
ahogy a kályhában a parázs,
el nem csitul s zümmög,
mint virágon a darázs.
Érted ontja lágy melegét,
szikrázik hegyen-völgyön át,
sóhajok hídjánál kicsit időzik,
szép teher soha meg nem áll.
Sebesen, mint a gondolat,
érkezik a változás,
felhő takarja már az eget,
tudjuk, csak egy újabb állomás.
Csatát vív minden nap,
zajlik az égi háború,
nincs győztes, sem vesztes,
csak pompa, mi lángra gyúl.
Szivárvány tündöklik
egy-egy csata után,
utat tör magának, feszít,
hogy lássuk, milyen szép
a júliusi nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése