Horváth M. Zsuzsanna: Hamis emlékképek
Arcok, amit nem feledek soha,
a múlt emlékeit hozza vissza.
Ismerős, barát mindegy ma már,
ami volt foszlány, talány...
Hamis a mosoly, a szem árulkodó,
álca mögött gúnyosan megbújó.
Becsületet, őszinteséget adtál,
tőlük mégis gyűlöletet kaptál.
Ne feledd, az élet néha kegyetlen,
de az igaz barátok őszinték, szeretnek!
A kép csak emlék, nézed de nem felel,
szíved békével, jósággal van tele.
A bizalom drága kincs, van ki ezt nem érzi,
a szívharagot jó messze kell űzni!
Hamis, csalóka árnyak, vissza-vissza térnek,
a távoli képek mára, lélekszirommá értek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése