B. Faragó Aranka: Nyári délután
Rekkenő nyári délután
csak vagyunk, mint levél a fán,
múlt és jövő ködbe vesznek,
emlékek most nem keresnek.
Egy rigó fütyül tölgyfa ágán,
alatta Duna folyik lomhán,
köveket dobálnak gyerekek,
s anyókák az árnyban fecsegnek.
Ívó kútban a víz halkan csobban,
s kankalin közt méhek dongnak,
pitypang magja, mint ernyő száll,
s véle repül messzeségbe ez a nyár.
A töltés mögött egy kutya ugat,
csak megszokásból, hisz ő is lusta,
macska napfürdőzik a háztetőn,
és friss fű illata száll a mezőn.
Kölyökfelhő az égen fogócskázik,
s alakját változtatva vélünk játszik,
s mint kaleidoszkóp az égi vásznon,
ezer alakot ölt a fénylő napfolt.
A szellő bársonyosan simogat,
és most a jövő se riogat,
az idő elveszett a semmiben,
s mi itt maradtunk - a végtelenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése